Szegény Robert. Horror ami vele történt, az autóba berobbanó szalagkorláttal és azzal, hogy vagy egy óra után tudták kiszedni a kocsiból. De azt hiszem nem tiltakozna, ha bárki megemlítené neki, hogy az ő döntése volt, hogy ralizzon. És a csapata elengedte.
Jó fej hozzáállás, de nem profi
Ami régen volt, az már ma nem megengedett. A nyolcvanas években Carlos Reutemann harmadik lehetett rali vb-futamon, míg 2009-ben Raikkönen, amikor a McLarennel tárgyalt, az egyik lényeges véleménykülönbségnek nevezte meg, hogy a wokingiak nem engedték volna, hogy ralizzon a holtszezonban és a nyári szünetben. Aztán váltott egészében. Azt lehet.
Mert át lehet állni ma is. Ott van Sarrazzin, aki jól megy a pályaversenyeken is és a raliban is (nem különben Loeb, hiszen Le Mans-ban második lett 2006-ban), de az F1-ben egyszerűen több forog kockán. Főleg, hogy az F1 relatíve biztonságosabb lett az évek során. Lehet, hogy régen “úgy indult el egy verseny, hogy nem lehetett tudni, ki fejezi be és ki nem...”, de manapság szinte fordítva van. Az F1 biztonságos, minden más veszélyes.
Tenisz(?)baleset Montoyánál, biciklis balesetek Webbernél, ezekről mind hallottunk. De rémlik valakinek Jason Watt neve? A színesbőrű dán pilóta már az F1 kapujában volt, amikor 1999-ben az év végén egy fotózáson motorbalesetet szenvedett és deréktól lefelé lebénult.
Versenyző, mint befektetés
Mivel manapság már nem lehet hipp-hopp bekerülni a vérkeringésbe, itt nem csak arról van szó, hogy egy esetleges (F1-en kívüli) baleset rombadöntheti egy versenyző pályafutását, de arról is, hogy mindazok, akik időt, pénzt, energiát és szeretetet áldoztak az illetőre hiába tették mindezt. Ott van a család, a mentor(ok), majd a menedzser és végül a csapat. És mivel egy autóversenyző élvezi a veszélyt (szép is lenne, ha nem így lenne) a környezetének a dolga, hogy ne engedje teljesen szabadjára őt. Végül az F1-be érve a csapat az, aki szerződésben eltiltja a pilótát a veszélyes tevékenységektől. A ralitól például.
A rali veszélyes üzem
Az a fura helyzet állt elő, hogy míg az F1 az évek során egész biztonságos lett, a rali nem tudott vele lépést tartani - valójában nem is lehet ugyanarra a szintre hozni. Monzában kivághatnak ősfákat, ha biztonsági kockázatot jelentenek, de egy Ouninpohja a finn ralin elképzelhetetlen fák nélkül. De ha nincs fa, van más, villanypózna, betonelem, szakadék, hiszen a ralit nem versenyekre épített pályákon tartják. A nézőket elterelhetik a veszélyes(nek gondolt) pontokról, és az autók bukóketrecét is egyre jobbra készítik, de ez mind édeskevés, ha szembe jön egy szalagkorlát pucér vége.
Renault a saját csapdájában
Futtass jól egy csapatot magánpénzből, világszínvonalon. Kell egy jó gárda, kellenek szponzorok és egy világklasszis pilótapáros - vagy egy világklasszis pilóta és egy hátvéd.
Vagy egy hátvédnek is beillő fizetős pilóta. Nem szeretném Petrovot leírni, főleg azok után, ahogy a tavalyi hibák után felállt az év végén, hogy perfekt autózással tartsa vissza a szezonzárón Alonsót a próbálkozásoktól. De lássuk be, hogy ettől még nem lett klasszis. Most pedig Petrovra és Bruno Sennára hárul a feladat, hogy egy erős középcsapatot visszaemeljenek az élmezőnybe. Sennát ráadásul a bemutató előtt rántották elő a cilinderből - fekete arany Lotus-Renault és Senna... a kis PR trükk annyira adta magát, erre mondják, hogy kihagyhatatlan. De most fordult a kocka és Brunónak vezetnie kell, és aki lemaradt volna a tavalyi szezonról, annak legyen elég annyi, hogy nem rossz a fiú, de Bruno nem egyenlő Ayrtonnal.
Nem lennék most a Renault csapatvezetői helyében. Egy évnyi fejlesztés, innovációk, pénz, paripa, fegyver és most nincs aki eséllyel használja a csatában mindezt.
Kár volt elengedni Robertet.
Utolsó kommentek