Még mielőtt még bemutatnák az első idei autót (ami jelen idő szerint holnap lesz, a Ferrari kezd az idén) gondoltam, hogy egy-két egyszerű ábrával vagy animációval megmutatom, hogyan is működik az F1-es autók felfüggesztése. Azért szerettem volna mindenképpen az első bemutató előtt, mert ha a nem csal a szimatom, idén nem csak a Red Bull Racing megy majd pull-rodos hátsó felfüggesztéssel... Sőt, alighanem szinte mindenki azzal megy majd. Most, hogy búcsút intünk a duplafedeles diffúzoroknak, lesz elég hely, hogy mélyre tegyék a rugóstagokat, ami jót tesz az súlypontnak. Jobban mondva így még mélyebben lehet a tömegközéppont, mint előtte.

De, most lássuk, mi is az a pull-rod és push-rod.

Push-rod

A push-rod nyomórudat jelent és borzasztó régi találmány, autómániások legtöbbször a régi alulvezérelt motorok szelepmozgatásánál találkozhatnak vele, voltaképp arra jó, hogy valami mozgó dolognak a mozgását átvigyük máshová. Bár az F1-be hamarabb érkezett meg a pull-rodos felfüggesztés, mégis ezzel kezdeném, mert ez az flash lett kész hamarabb :)

Az alábbi animáció a működést szemlélteti, és bár manapság kissé másképp néz ki egy első felfüggesztés (hogy miben, arról majd később), az érthetőség kedvéért egyszerűsítettem / alakítottam rajta, a lényeg így jobban látszik. (ha nagyítani szeretnéd valamelyik részt, jobklikk ott az ábrán és zoom in...)

A kerék függőleges elmozdulásakor a sötétebb szürkével rajzolt rúd elmozdul (ha felfelé mozdul a kerék, akkor a kar felfelé “nyomódik”) és elmozdítja a fent látható himbát. A himba a tengelye (sárgán jelölve) mentén elfordul és a másik oldalán ugyanekkor lefelé nyomja a rugóstagot. Látható, hogy voltaképpen a rugóstagot, ha hosszabb lenne egy az egyben betehetnénk a push-rod helyére (ha fent a kasztnihoz kötjük és nem egy himbához). Régen így is volt. Viszont akkor a rugóstag jókora felülete rontja a légellenállást, ezért inkább elrejtik a levegő elől a váz belsejébe. A légellenállás csökkentésén felül van még pár előnye az ilyen elhelyezésnek: a két oldal futóműelemei közel kerülnek egymáshoz, így a két himbát összekötő stabilizátor rúd picike lehet (ami kisebb súlyt jelent) és lehetőséget ad a bonyolultabb futóműelemek, mint például a J-damper vagy egy harmadik rugóstag elhelyezésére.

Pull-rod

A pull-rod ugyanez fejjel lefelé. A rúd ez esetben lefelé haladva éri el a kasztnit, és alul van a himba. Ezt elöl manapság nem lehet megoldani, mert az első felfüggesztésnél a váz magasan van. Az utolsó pull-rodos első felfüggesztésű kocsi a Minardi PS01 volt, utána annyival megemelték a kocsik orrát, hogy alatta áramolhasson a levegő, hogy a felfüggesztést már nem lehetett ésszerűen megoldani pull-roddal.

Amiben csaltam az ábrán...

Mint említettem, egyszerűsítettem a látvány kedvéért. A mai F1-es kocsiknál sokszor torziós rugót alkalmaznak a tekercsrugó helyett és egyszerűen a himba tengelyébe szerelik. Kicsi, könnyű és pillanatok alatt lehet cserélni. A másik dolog, hogy elöl a lengéscsillapítót (immár rugó nélkül) vízszintesen, a váz felső részébe teszik (elöl gyakorlatilag a pilóta lábfeje felett, vagy annál kicsit előrébb, hátul a váltó tetejére), így sokkal könnyebb hozzáférni - bár a súlypont így egy kicsit feljebb lesz.